Hatalmas, hófehér Vera Wang menyasszonyi ruhát viselt.
A gyöngyökkel hímzett felsőrész csillogott a fényben.
Amikor átölelt, olyan erősen szorított magához, mintha attól félne, hogy eltűnök.
– Itt vagy! – suttogta sírva. – Tényleg eljöttél!
Megsimogattam a hátát.
– Megígértem, hogy visszajövök hozzád.
Chloe hátralépett.
Könnyek csillogtak a szemében.
– Apa nem tudja, hogy meghívtalak.
Megmerevedtem.
– Tessék?
– Eleanor megpróbálta eltüntetni a meghívót. De én személyesen intéztem, hogy eljusson hozzád.
A húgom idegesen körbenézett.
– Evelyn, kérlek, bármi történik ma este, ne menj el!
– Chloe, ha a jelenlétem tönkreteszi az esküvődet, inkább most távozom.
A húgom megragadta mindkét kezemet.
– Nem! Pontosan ezért kell maradnod!
Meglepődtem.
– Miért?
Chloe közelebb hajolt.
– Mert ma este végre minden kiderül.
Mielőtt megkérdezhettem volna, mire gondol, a terem túlsó végében megváltozott a hangulat.
A beszélgetések elhalkultak.
Az emberek félreálltak.
Apám közeledett.
Arthur Sterling most is ugyanolyan félelmetes jelenség volt, mint tizenöt évvel korábban.
Őszülő haja tökéletesen fésült.
Sötét öltönye kifogástalan szabású.
A tekintete hideg.
Amikor meglátott, megállt.
Egyetlen pillanatra döbbenet jelent meg az arcán.
Aztán düh.
– Evelyn.
A hangja mély és kemény volt.
– Jó estét, apa.
Apám lassan végigmért.
– Mit keresel itt?
Chloe azonnal közbelépett.
– Én hívtam meg.
Arthur rá sem nézett.
– Nem hozzád beszéltem, Chloe.
Mély levegőt vettem.
– A húgom esküvőjére jöttem.
Apám felnevetett.
– A húgod esküvőjére? Tizenöt éve nem vagy a család része!
A körülöttünk álló vendégek lassan elhallgattak.
Chloe arca elsápadt.
– Apa, kérlek…
Arthur felemelte a kezét.
– Nem! Ezt most tisztázzuk!
Felém fordult.
– Amikor úgy döntöttél, hogy a családi vállalat helyett katonának állsz, lemondtál mindenről, amit a Sterling név jelent.
Nyugodtan válaszoltam.
– Nem a családomról mondtam le. Csak a karrieremről akartam magam dönteni.
Apám arca eltorzult.
– Még mindig ugyanaz a makacs lány vagy!
Eleanor ekkor jelent meg mellette.
Rubinvörös estélyit viselt, a nyakában hatalmas gyémántnyaklánc csillogott.
Amikor meglátott, műmosolyt erőltetett az arcára.
– Evelyn! Micsoda meglepetés!
Aztán apámhoz fordult.
– Arthur, talán jobb lenne ezt négyszemközt megbeszélni.
Apám ingerülten válaszolt.
– Nincs mit megbeszélni!
Eleanor finoman megérintette a karját.
– Drágám, a vendégek figyelnek.
Arthur ekkor körbenézett.
Valóban sokan minket figyeltek.
De ahelyett, hogy visszafogta volna magát, még hangosabban megszólalt.
– Ez a nő nem tartozik a Sterling családhoz! Azonnal vezessék ki!
A biztonsági szolgálat egyik munkatársa bizonytalanul elindult felénk.
Chloe azonban elé állt.
– Ha Evelyn távozik, én is elmegyek!
Apám hitetlenkedve nézett rá.
– Chloe, ne légy nevetséges!
A húgom hangja remegett, de nem hátrált meg.
– Komolyan beszélek, apa.
Ekkor Benjamin Reed, Chloe vőlegénye lépett mellénk.
Magas, nyugodt fiatalember volt, akit korábban csak videóhívásokon keresztül ismertem.
Megfogta Chloe kezét.
– Arthur úr, Evelyn a menyasszony meghívott vendége. És az én vendégem is.
Apám hidegen végigmérte.
– Benjamin, azt javaslom, ne avatkozz bele a családi ügyeinkbe.
Benjamin nem mozdult.
– Ma van az esküvőnk. Ezért úgy gondolom, igenis közöm van hozzá.
A körülöttünk állók között halk moraj futott végig.
Apám először életében olyan emberrel találta szemben magát, aki nem félt tőle.
Eleanor gyorsan közbelépett.
– Rendben, rendben! Evelyn maradhat. De kérem, ne tegyük tönkre az ünnepséget!
Arthur dühösen elfordult.
– A huszonkettes asztalnál a helyed – vetette oda. – És azt ajánlom, maradj is ott.
Nem válaszoltam.
Mert időközben valami sokkal érdekesebbre figyeltem fel.
Eleanor kezében egy vékony, fekete mappa volt.
A fedele alatt néhány dokumentum széle látszott.
Az egyik papíron felismerhető volt a Sterling Global logója.
És mellette egy név.
Richard Vale.
A gyomrom összeszorult.
Richard Vale a Sterling Global pénzügyi igazgatója volt.
