– Magánügyből válságot csináltál a cég számára.

– Hónapokig próbáltam négyszemközt beszélni róla.

Soha nem akartad.

Rodrigo készítette az esküvői fotónkat.

3 évig ugyanazon a komódon volt.

– Tényleg tönkretennél egy házasságot egy kiadvány miatt?

Lassan felkeltem.

– A kiadvány az enyém volt.

Az otthontól távol töltött éjszakák a tiéd voltak.

– Fernanda fontos a munkám szempontjából.

– Lefeküdtél vele tegnap este?

Megfeszült az állkapcsa.

– Nem fogsz úgy vallatni, mintha bűnöző lennék.

– Feleségként tettem fel neked egy kérdést.

Lesütötte a tekintetét, és végigsimított a homlokán.

– Vele voltam.

De a dolgok bonyolultabbak, mint gondolnád.

Hányingerem volt,

bár órák óta képzeltem ezt a választ.

– Az ő lakásában szálltál meg?

—Mariana,

Kérem.

Nem tudtam elfojtani egy száraz nevetést.

– Szóval még az igazat sem mondhatod meg anélkül, hogy megkérnél, hogy hagyjam abba a kérdezősködést.

Leült az ágy szélére.

Arra gondoltam, amikor először találkoztunk,

Coyoacánban, esőben.

Kölcsönadta nekem a kabátját, hogy el tudjak menni egy kávézóba anélkül, hogy eláznék.

Emlékeztem arra a férfira, aki órákon át tudta hallgatni engem.

Az előtte álló mintha csak a hírneve összeomlásának hangját hallotta volna.

– A kommunikációs osztály azt mondja, hogy nyilatkozatot kell kiadnunk – mormolta.

– Tedd meg, amit a cégedben tenned kell.

Nem fogom azt állítani, hogy kitaláltam valamit, hogy megvédjelek téged.

–Mindenki előtt említettél egy alkalmazottat.

-Tudom.

Nem kellett volna belerángatnom abba a csatornába.

Nem áll szándékomban megismételni, vagy arra kérni, hogy senki ne zavarja.

De ez nem változtat azon, amit velem tettél.

Rodrigo ránézett a borítékra, amit az asztalon hagytam.

A válási javaslat másolata volt.

Elfogadta anélkül, hogy újra leült volna.

– Fogadtál már ügyvédet?

-Igen.

-WHO?

—Diego Santillán.

Összeráncolta a homlokát, amikor felismerte a vezetéknevet.

– Az az iroda egy vagyont kér.

Most már értem.

– Mit értesz?

– Ez a pénzről szól.

Ha meg akarod változtatni, amit a házasságkötésünk előtt aláírtunk,

Beszéljünk.

Tudok adni egy ésszerű összeget.

Egy részem rá akart sikítani.

A másik elfogyott.

– Nem akarok részvényeket a Grupo Rivasban, sem a fizetésedet, sem a vezetékneved.

A holmijaimat akarom, és el akarok válni.

– Mindenki ezt mondja, mielőtt követeléseket kezdene támasztani.

Válasz nélkül néztem rá.

Épp most vallottam be, hogy egy másik nővel voltam, és még mindig hittem, hogy a fájdalmamnak ára van.

– Hagyd el a hálószobát,

Rodrigo.

Befejezem a pakolást.

– Az én házam is.

– Akkor maradj lent.

Nem fogok vitatkozni, miközben elpakolom a ruháimat.

Elment, halkan kopogott az ajtón.

mintha még a haragjának is szüksége lett volna az elegáns megjelenés megőrzésére.

A földön ültem és sírtam.

Még mindig emlékeztem az öleléseire, és fájt elfogadnom, hogy az, hogy szerettem őt, nem törölte el a történteket.

Beatriz felhívta, amikor alig sikerült becsuknia egy dobozt.

Felvettem, hogy ne hívogassa a szüleimet.

—Mariana,

Ez kicsúszott az irányítás alól.

– Egy ügyvéddel rendezem a válásomat.

– Egy értelmes nő nem teszi ki így a férjét.

Érted már, mit veszítesz egy válással?

Megnéztem a cipőmet,

a dobozok és könyvek, amik egy másik házba készültek elkísérni.

-Igen.

– Nem hiszem el.

Rodrigo olyan életet adott neked, amit sokan megirigyelnének.

– Ez okot is adott arra, hogy a kora reggelt azzal töltsem, hogy azon tűnődjek, miért nem jött vissza.

– Minden házasságban vannak nehézségek.

– Akkor neki kell elintéznie a dolgokat nélkülem.

Letettem a telefont, amikor családi vacsorát akart szervezni, hogy meggyőzzön.

A szüleim 10-kor érkeztek meg a teherautójukkal.

Anya becsomagolta a tányérokat, apa pedig kérdés nélkül vitte a dobozaimat.

Amikor meglátott engem dermedten állni az üres szekrény előtt,

Megölelt.