– Nem minden volt hazugság.

-Tudom.

Ez a válasz engem is annyira meglepett, mint őt.

Emlékeztem a nyaralásunkra,

piaci délutánok és beszélgetések, amelyek az éttermek bezárásáig tartottak.

Az, hogy bizonyos pillanatokban boldog voltunk, nem tette a többit illúzióvá.

Pontosan ezért fájt.

„Fernanda nem volt betervezve” – mondta.

– De megtörtént.

– Kimerült voltam.

Nyomás nehezedett rá a cég részéről.

– Beszélhetnél velem.

Elválhattok, mielőtt új kapcsolatot kezdhettek.

Néma maradt.

– Soha nem gondoltam volna, hogy elhagylak – vallotta be.

Összeszorult a torkom.

– Ez azt jelenti, hogy megtartani és el is akartad kapni a feleségedet.

– Nem így volt.

– Akkor magyarázd el, hogyan történt.

Rodrigo leült.

Az ajtóban állva maradtam.

Meg akartam kérdezni tőle, hogy mi történt a nővel, aki minden rendezvényén a partnere volt.

De végül is csak egyetlen válasz számított nekem.

– Mióta csaltál meg engem?

Ránézett a mappára, amiben az előbb megmutatták neki a holmijaimat.

Most először nem próbált meg a pénzemről beszélni.

– Jóval az ötödik éjszaka előtt – felelte.

A kezem a kilincsen ragadt.

– Pontosan mióta?

Rodrigo felnézett.

– A cég évfordulós ünnepsége óta.

Emlékeztem arra az éjszakára, és úgy éreztem, nem kapok levegőt.

Egyedül értem haza a cipőmmel a kezemben, míg ő hátramaradt, hogy lezárja az eseményt Fernandával.

Épp most jött rá, hogy az első nagyobb hazugság nem az éjszakai távollétről szólt.

Akkor kezdődött, amikor még reggelit készítettem neki, abban a hitben, hogy boldogok vagyunk.

## 4. rész

– Az évfordulós buli?

– ismételtem meg.

Rodrigo bólintott anélkül, hogy rám nézett volna.

Hét hónap telt el az ünneplés óta.

Emlékeztem a zöld ruhámra,

a lábfájás és az üzenet, amit küldött, hogy maradjak és kössek meg egy üzletet.

– Azon az éjszakán kezdődött?

– Az esemény után megcsókolóztunk.

Ezután folytattuk a találkozásokat.

Nem próbálta Fernandát hibáztatni.

Most először ismerte el, hogy ezek az ő döntései voltak.

Az ajtónak dőltem, mert remegtek a lábaim.

– És minden alkalommal, amikor megkérdeztelek,

Azt mondtad, féltékeny feleség vagyok.

– Azt hittem, meg tudom állítani.

– De nem tetted.

Lehajtotta a fejét.

-Nem.

Megkérdeztem tőle, hogy miért jön vissza mindig a házunkba, ha már van egy másik élete is azon kívül.

– Nem akartalak elveszíteni – felelte.

Majdnem felnevettem.

– Nem akartad elveszíteni a felújított házat,

családi vacsorák és valaki, aki várja a hívásaidat.

– Ez nem igazságos.

– Melyik része nem igaz?

Gondolkodásba merült.

– Sajnálom – mondta.

A kifejezés fájt nekem, mert már hónapok óta hallani akartam.

-Hiszek neked.

De én nem jövök vissza.

Kimentem a szobából, és Diegot találtam, amint a napirendjét nézegeti.

Nem kérdezte meg, miről beszélgettünk.

Odamentünk a lifthez, és elmondtam neki, hogy a javasolt feltételekkel szeretném folytatni a válást.

– A lényeg az, hogy a te döntésed – válaszolta.

A következő hetekben további dokumentumokat nyújtottam be a vagyonom eredetének igazolására.

Rodrigo ügyvédei átnézték azt az okiratot, amellyel a nagyapám az esküvő előtt rám ruházta a részesedést.

A számlákat ellenőrizték,

adóbevallások és osztalékfizetések.

A Valle de Bravóban található házat a házasság előtt adományként is dokumentálták.

Semmi okom nem volt Rodrigo társaságára igényt tartani, és neki sem volt oka arra, amit a családomtól kaptam.

Beszéltünk a bútorokról,

fennálló költségek és bizonyos, együttesen végrehajtott vásárlások.

Voltak ott nézeteltérések.

Semmit sem oldottak meg egy varázslatos aláírással.

Visszaküldött vázlatok voltak,

Lemondott találkozók és e-mailek, amik hajnalban felébresztettek.

Még így is,

Minden egyes kitöltött papírdarab csökkentette az általa elfoglalt helyet az életemben.

Egyik délután Beatriz megkért, hogy találkozzunk egy kávézóban a Roma negyedben.

Elfogadtam, mert megígérte, hogy nem fog beszélni a visszatérésről.