– Ez a nő olyan problémákat okoz, amiket te nem értesz!
Rafael felkelt.
– Akkor magyarázd el nekünk, mit keres itt a férjed, apa.
Augusto egy mappát tett az asztalra.
Szerződéseket, személyazonosító okmányok másolatait és bankszámlakivonatokat tartalmazott.
Rafael kinyitotta az első dokumentumot.
Az arckifejezése azonnal megváltozott.
Az utolsó oldalon Mariana aláírása szerepelt egy egymillió-nyolcszázezer pesós üzleti tranzakció mellett.
– Soha nem írtam alá – suttogta.
Hektor elmosolyodott.
— Bizonyítsd be.
Nicholas megvizsgálta a dátumokat, és valami még nyugtalanítóbb dologra bukkant.
A művelet ugyanazokhoz az eltűnt konténerekhez kapcsolódott, amelyek az előző este vitát váltották ki.
Rafael lassan apjára emelte a tekintetét.
– Mit tettél, Augusto?
A befolyásos üzletember most először tűnt igazán ijedtnek.
És amikor válaszolt, Mariana rájött, hogy a házassága sokkal veszélyesebb titkot rejt, mint azt képzelte.
„Ha az a nő elmondja, amit tud, nem Hector fog börtönbe kerülni. Én fogok.”
- RÉSZ
Augusto Herrera vallomását követő csend olyan mély volt, hogy Mariana a saját szívverését is hallotta.
Rafael lassan becsukta a mappát.
– Mindent meg fogsz magyarázni, apa. És ezúttal nem fogadok el semmilyen hazugságot.
Augusto a három fiára nézett. Évtizedek óta pénzt, fenyegetéseket és a családnevét használta fel akarata érvényesítésére. Azon az éjszakán azonban egyikük sem tűnt hajlandónak engedelmeskedni neki.
„Hector már azelőtt is nálunk dolgozott, hogy feleségül vette” – kezdte. „Néhány szállítási feladatot irányított. Hatékony és diszkrét volt, és tudta, hogyan oldjon meg bizonyos problémákat anélkül, hogy kérdéseket tenne fel.”
– Milyen problémák? – kérdezte Miklós.
Augusto hallgatott.
Mariana úgy érezte, egy elfeledett kép tér vissza az emlékezetébe.
Három évvel ezelőtt, amikor még Hectorral éltem, néhány hetet az irodájában dolgoztam számlák rendszerezésével. Emlékszem megváltozott összegű dokumentumokra, furcsa átutalásokra és ismétlődő számokkal ellátott konténerekre.
Egyik délután megkérdezte, miért számít fel két különböző cég ugyanazért a szolgáltatásért díjat.
Hektor dühbe gurult.
„Te főzz, és az én dolgomat hagyd békén!” – kiáltotta rá.
Aztán elvette a telefonját, és megtiltotta neki, hogy visszatérjen az irodába.
Mariana sosem értette ezt a reakciót.
Addig a pillanatig.
„Fagycégeket használtak” – mondta Rafael, miközben áttekintette a tranzakciókat. „Olyan szolgáltatásokat regisztráltak, amelyeket soha nem teljesítettek, és hamis szerződéseken keresztül elterelték a pénzt.”
Augusto elnézett.
– Ez egy módja volt annak, hogy a cég működőképes maradjon.
– Nem – felelte Rafael. – Ez egyfajta lopás volt.
Hector azonnal közbelépett.
– Csak követtem az utasításokat!
– És a feleségedet használtad fel a műveleteid eltussolására – tette hozzá Nicholas.
Mariana ismét az aláírásra nézett.
Az övé volt az utánzata.
Aztán eszébe jutott még valami.
A szökése előtti éjszakán Hector több dokumentum aláírását követelte tőle. A nő azonban nem volt hajlandó aláírni azokat, mert hiányosak voltak.
Órákra bezárta egy szobába, és azzal fenyegetőzött, hogy feljelenti lopásért.
– Azt mondta, majdnem kétmillió pesóval tartozom neki – mormolta Mariana. – Mindig azt hittem, hogy azért csinálta ki ezt az adósságot, hogy megakadályozza a távozásomat.
Rafael a szerződésre mutatott.
„Nem üres fenyegetés volt. Téged akartak felelőssé tenni egy csalárd műveletért.”
Marianának hányingere lett.
Két évig azt hitte, hogy Hector azért üldözi, mert nem bírja elviselni, hogy elveszíti felette az irányítást.
Most rájött, hogy meg kell találnia az irodájában az egyetlen személyt, aki képes azonosítani a megváltozott dokumentumokat.
– Ezért kerestél? – kérdezte, a férjére nézve. – Hogy újra aláírásra kényszeríts?
Hektor nem válaszolt.
A hallgatása elég volt.
Daniel előrelépett, amikor Hector megpróbált közeledni hozzá, de Mariana felemelte a kezét.
– Nem. Hadd beszéljek én.
Most először nézett közvetlenül arra a férfira, aki félelemmel bélyegezte meg az életét.
