Daniel kifogástalan mosollyal üdvözölt mindenkit.
– A feleségem, Claudia – mondta. – Otthonról dolgozik, és néhány dekorációs projektet csinál.
Klaudia udvariasan elmosolyodott.
Egy közeli asztalnál egy nő megkérdezte:
– Belső dekoráció?
Daniel válaszolt, mielőtt ő válaszolt volna.
–Pontosan. Függönyök, bútorok, színek… ezek a dolgok.
Klaudia lenézett a poharába.
A nő érdeklődőnek tűnt, de Daniel addigra már témát váltott.
Percekkel később megkereste Mauricio Salcedo, az Altamira pénzügyi igazgatója.
– Daniel, ma este eldőlhet a jövőd. Azt mondják, bejelentik a következő fejlesztési igazgatót.
Dániel kiegyenesítette a hátát.
-Remélem is.
Mauricio Claudiára nézett.
– És mivel foglalkozol?
Mielőtt válaszolhatott volna, Daniel közbeszólt:
– A feleségemnek van egy kis lakberendezési vállalkozása.
Mauricio szórakozottan bólintott.
Aztán az esemény egyik alkalmazottja odalépett Claudiához.
– Elnézést, asszonyom, ön Claudia Herrera?
Dániel összevonta a szemöldökét.
– Montes – javította ki –, Claudia Montes.
Az alkalmazott elmosolyodott.
– Claudia Herrera építészre, az Estudio Herrera Patrimonio igazgatójára gondolok.
Klaudia felnézett.
-Én vagyok az.
A fiatal nő megkönnyebbültnek tűnt.
– A vezérigazgatónak meg kell erősítenie, hogy megérkezett. Már várták.
Daniel halkan felnevetett.
– Biztosan van itt valami zavar.
De az alkalmazott egyenesen Claudiára nézett.
– Nem, uram. A csoport elnöke személyesen kérte, hogy külön helyet foglaljunk le számára.
Mielőtt Daniel bármi mást kérdezhetett volna, a nappaliban kialudtak a lámpák.
Egy hang bejelentette:
– Hölgyeim és uraim, üdvözöljük az Altamira Hotels vezérigazgatóját, Elena Valdést.
Egy elegáns, ezüstös hajú nő lépett fel a színpadra.
Miután megköszönte a befektetőknek, elmosolyodott.
– Ma este szeretnék bemutatni nektek egy olyan személyt, aki nélkül legfontosabb projektünk soha nem jöhetett volna létre.
Daniel Mauricio felé hajolt.
– Valószínűleg a spanyol építészről fog beszélni.
De Elena folytatta:
– Kérem, nagy tapssal köszöntsük Claudia Herrera építészt.
És akkor, háromszáz vendég előtt, Claudia fényképe jelent meg az óriási kivetítőn a következő szavak mellett:
A CASA DE LOS ARCOS PROJEKT FŐIGAZGATÓJA.
Daniel leejtette a poharát az asztalterítőre.
- rész
Néhány másodpercig senki sem szólt egy szót sem Daniel asztalánál.
Mauricio a képernyőre nézett. Aztán Claudiára pillantott, majd ismét Danielre fordította a tekintetét.
– A feleséged? – mormolta.
Claudia ülve maradt, és érezte, ahogy a szíve a bordái között kalapál.
Elena Valdés ismét megszólalt a színpadról.
– Két évvel ezelőtt, amikor elkezdtük tanulmányozni a Casa de los Arcos restaurálását, egy gyakorlatilag pusztulásra ítélt épületre bukkantunk. Szerkezeti károk, súlyos szivárgások és olyan történelmi elemek voltak láthatók, amelyeket lehetetlennek tűnt helyreállítani.
A képernyőn egy hatalmas, romos kúria fényképei jelentek meg, repedezett falakkal és nedvességtől elárasztott udvarokkal.
– Több szakértő is javasolta egyes szakaszok lebontását. Egy mexikói építész azonban rendkívüli alternatívát kínált.
A következő kép terveket, kézművesek fényképeit és háromdimenziós modelleket mutatott.
—Javaslatának köszönhetően megőrizhettük az eredeti örökséget, integrálhattuk a modern akadálymentesítést, és együttműködhettünk a yucatáni hagyományos műhelyekkel. Neki köszönhetően megszereztük a szükséges engedélyeket a restaurálás megkezdéséhez.
A taps elkezdte betölteni a termet.
Daniel érezte, hogy kifut az arcából a vér.
Homályosan emlékezett rá, hogy Claudia hónapokig dolgozott a műtermében, tervrajzok között. Emlékezett a méridai utazásokra, amiket a lány említett, miközben ő e-mailekre válaszolt.
Egyik este még azt is hallottam, hogy Claudia telefonál egy történelmi épületről.
Megkérte, hogy csukja be az ajtót, mert koncentrálnia kellett.
„Herrera építésznek sikerült egy mexikói szakemberekből álló csapatot is összeállítania, akikre most a projekt egyik legnagyobb büszkeségeként tekinthetünk” – folytatta Elena. „Ezért döntött úgy az igazgatótanács, hogy nyilvánosan elismeri vezetői munkáját.”
