– Mariana azt mondta nekünk, hogy nem akarsz minket többé látni.
Andrés a húgára nézett.
– Ezt azért mondta neked, mert felfedeztem valamit, amit nem akart, hogy tudjanak.
Kinyitotta a mappát, és kivett belőle egy közjegyző által hitelesített dokumentumot.
–Három évvel ezelőtt Mariana a szüleink tulajdonában lévő ingatlant használta fel pénzszerzésre.
Roberto hevesen felpattant.
– Melyik ingatlan?
Andrés letette maga elé a dosszié egy másolatát.
Ez volt az a ház, ahol Roberto és Lucia 32 évig éltek.
És a dokumentumok szerint valaki Roberto-nak tulajdonított aláírást használt egy jelzáloggarancia feldolgozásához.
- rész
Roberto mindkét kezével felvette a dokumentumot.
– Én ezt soha nem engedélyeztem.
A mappa egy okirat hitelesített másolatait, cégjegyzékbeli adatokat és egy Marianához köthető cégnek nyújtott kölcsönnel kapcsolatos dokumentumokat tartalmazott.
Az ingatlan a Salcedo család háza volt, Mérida egyik lakónegyedében.
Andrés egy oldalra mutatott.
– Apa, amikor felfedeztem az adót, megpróbáltam beszélni veled.
Mariana biztosított róla, hogy aláírtad, és azzal vádoltál, hogy meg akarom tartani az ingatlant.
Aztán letiltotta a hívásaimat anya telefonjáról.
Lucia a lányára nézett.
– Azt mondtad, hogy Andrés megfenyegetett minket.
„Mert el akart pusztítani!” – kiáltotta Mariana.
„Tudni akartam, miért a házunkat jelölték meg egy adósság fedezetéül” – válaszolta a testvére.
Patricia közbelépett, mielőtt a vita elmérgesedett volna.
– Óvatosnak kell lennünk.
Ezek a dokumentumok egy olyan tranzakciót mutatnak, amelyet ki kell vizsgálni, de egyelőre nem teszik lehetővé számunkra, hogy megállapítsuk, ki írta alá az aláírást, vagy hogyan szerezték meg a felhatalmazást.
Már javasoltuk, hogy Andrés úr kérjen teljes körű közjegyzői és cégjegyzékbeli felülvizsgálatot.
Roberto megvizsgálta a másolatot.
– Ez nem úgy néz ki, mint az aláírásom.
– Akkor a legjobb megoldás az, ha panaszt teszel, és kéred a megfelelő szakértői jelentéseket – magyarázta Patricia.
Dániel ülve maradt.
Úgy nézett a feleségére, mintha egy idegent fedezne fel.
– Mariana, mondd, hogy nem anyám pénzéből fizetted ki azt az adósságot.
– Megpróbáltam megoldani a problémáinkat.
– Feltettem neked egy kérdést.
Marianna eltakarta az arcát.
– Pénzzel tartoztam, mielőtt összeházasodtunk.
A vallomás könnyek között hangzott el.
Évekkel ezelőtt egy szépségápolási termékeket forgalmazó vállalkozást nyitottam egy társammal.
Az eladások sosem érték el az ígért számokat, de továbbra is személyi kölcsönökkel finanszírozta a készleteit.
Amikor az üzlet bezárt, az adósságok megmaradtak.
Aztán jöttek a beszállítók követelései, kamatok, jogi költségek és fizetési megállapodások, amelyeket Mariana nem tudott teljesíteni.
Ahelyett, hogy tájékoztatta volna a családját, pénzt kezdett kérni különböző magyarázatokkal.
Először a szüleihez ment.
Aztán ismerősökhöz.
Végül is, Elena.
„És miért találtad ki, hogy anyukádnak műtétre volt szüksége?” – kérdezte Daniel.
Marianna még hangosabban sírt.
– Mert senki sem akart már kölcsönadni nekem pénzt.
Lucia úgy lépett hátra, mintha épp most pofon vágták volna.
– Inkább azt mondtad, hogy beteg vagyok, mintsem hogy elmondd az igazat.
Elena csendben figyelte.
Sokszor elképzeltem már ezt a pillanatot, de nem éreztem azt az elégedettséget, amire számítottam.
Amivel szembesültem, az egy család volt, akik rájöttek, hogy évek óta ugyanazon hazugság különböző változatai között élnek.
Dániel kinyitott egy aktát.
– Amit anyámtól kértünk, abból mennyi ment el az adósságaidra?
Marianna hallgatott.
– Válaszolj nekem.
– Nem tudom pontosan.
Patrícia közbelépett.
—Eddig 790 000 pesóra vonatkozó átutalást és kérelmet azonosítottunk, amelyekhez dokumentált magyarázat szükséges.
További banki adatok nélkül nem tudjuk meghatározni a végső úti célt.
– Átadhatom a meglévő bankszámlakivonataimat – mondta Daniel.
Marianna felemelte a fejét.
– Ezek a mi számláink!
– És tudni akarom, mi történt a pénzünkkel.
Elena felállt.
– Daniel, én is szeretnék valamit tisztázni neked.
