Senki sem tette úgy, mintha minden probléma megoldódott volna.

Azt a találkozót azonban nem jellemezték adósságok vagy hazugságok.

A születésnapja előtti este Daniel segített Elenának felvinni egy kis bőröndöt az emeletre.

Miután felért a második emeletre, a hálószobára mutatott.

– Anya, ez a tiéd.

Elena megállt az ajtó előtt.

A terasz a tengerre nézett.

Egy hatalmas ágy volt, fehér lepedőkkel, és egy fürdőkád az ablak mellett.

– És hol fogsz aludni?

Dániel elmosolyodott.

– Tökéletesen beilleszkedtünk a többi szobába.

A bőröndöt az ágy mellett hagyta.

Másnap reggel pirkadat előtt ébredt.

Kiment a teraszra egy csésze kávéval, és a Karib-tengert nézte.

48 évet töltött Ernestoval.

Miután elvesztette, összekeverte a szerelmet a túl hosszú adás kötelezettségével.

Azt hitte, ha nem fizet, a szerettei sem fogják többé látogatni.

Most már tudta, hogy egy pusztán pénzből fenntartott kapcsolat nem az a társaság, amire szüksége van.

Dániel megjelent egy újabb csészével.

– Boldog 71. születésnapot, Anya!

– Köszönöm, fiam.

Benézett a szobába.

Jól aludtál?

Elena elmosolyodott.

— Jobban, mint valaha.

Dániel leült mellé.

Néhány percig szótlanul nézték a napfelkeltét.

Aztán azt mondta:

– Apu büszke lenne rád.

Elena érezte, hogy könny szökik a szemébe.

– Apád mindig azt mondta, hogy egy ház annyit ér, amennyibe kerül, mint amennyien megtöltik, nem pedig annyit, amennyibe kerül.

Dániel lehajtotta a fejét.

– Túl sokáig tartott, mire megértettem.

– A lényeg az, hogy mit teszel most.

A fia bólintott.

Amikor a nap megjelent a horizonton, Elena eszébe jutott az a mondat, amit a menyétől egy évvel ezelőtt hallott.

Egy magányos özvegy, aki a földön is tudott aludni.

A mögötte lévő szobára nézett, majd a fiára.

Pénzt vesztett, hazugságokra bukkant, és határokat kellett felállítania a szeretteivel.

De visszaszerzett valamit, amit évek óta elajándékozott anélkül, hogy észrevette volna.

A jogom, hogy eldöntsem, hogyan akarok élni.

És azon a reggelen, Ernesto halála óta először, Elenának már nem kellett fizetnie azért, hogy társaságban érezze magát.