– Margaret, az ünnep nem attól különleges, hogy mennyit költünk rá, hanem attól, hogy együtt vagyunk.
Úgy gondoltam, talán egy közös karácsonyi utazás közelebb hozhatja egymáshoz a családot.
Egy vacsora közben felvetettem az ötletet.
– Mi lenne, ha idén együtt töltenénk a karácsonyt a hegyekben?
Sophie felvisított örömében.
– Hóban? Igazi hóban, nagyi?
– Igen, kicsim.
Noah azonnal síelni akart.
Lucas mosolygott.
– Ez jól hangzik, anya.
Gemma azonban rögtön hozzátette:
– Ha már megyünk, akkor valami igazán szép helyet kellene választani. Nem akarok egy régi faházban fagyoskodni.
Patricia egyetértően bólogatott.
– Egy luxusszálloda sokkal kényelmesebb lenne.
Én nem ellenkeztem.
Megengedhettem magamnak.
És szerettem volna mindenkinek örömet szerezni.
Néhány nappal később Gemma küldött egy linket.
Egy gyönyörű hegyi üdülőkomplexumot talált, hatalmas kandallókkal, panorámás ablakokkal, saját wellnessrészleggel és elegáns lakosztályokkal.
A teljes karácsonyi csomag 12 500 dollárba került.
Amikor megláttam az összeget, egy pillanatra elbizonytalanodtam.
De aztán arra gondoltam, milyen boldogok lesznek az unokáim.
És lefoglaltam.
A teljes összeget a saját bankkártyámmal fizettem ki.
Gemma azonnal átvette a szervezést.
– Margaret, majd én intézem a szobabeosztást és a programokat. Neked már így is rengeteg dolgod volt.
Hálás voltam neki.
Legalábbis akkor még.
A következő hetekben azonban furcsa dolgokat vettem észre.
Amikor beléptem egy szobába, néha elhallgattak.
Gemma gyakran telefonált az édesanyjával, de amint megjelentem, kiment a teraszra.
Lucas egyre kevesebbet beszélt velem az utazásról.
Egy alkalommal megkérdeztem:
– Fiam, hány órakor indulunk szenteste?
Lucas zavartan nézett rám.
– Még nem döntöttük el.
Gemma azonnal közbeszólt.
– Ne aggódj, Margaret! Majd szólunk!
De nem szóltak.
December huszonharmadikán este még megsütöttem két tepsi mézeskalácsot az útra.
A gyerekek segítettek díszíteni.
Sophie egy apró szívet rajzolt az egyik süteményre.
– Ezt neked készítettem, nagyi!
Megöleltem.
– Köszönöm, kincsem.
Aznap este Gemma megkért, hogy feküdjek le korán.
– Holnap hosszú napunk lesz, Margaret. Pihenj!
Megfogadtam a tanácsát.
És másnap reggel arra ébredtem, hogy már mindannyian elmentek.
Amikor délután Lucas kétségbeesetten telefonált a hegyi szállodából, először úgy éreztem, végre megértette, mit tett.
De tévedtem.
– Anya, most komolyan?! – kiáltotta. – Itt állunk tíz emberrel a recepción! Szenteste van! Nem találunk másik szállást!
Nyugodtan válaszoltam.
– Sajnálom, fiam.
– Akkor azonnal foglald vissza!
– Nem fogom.
– ANYA!
A háttérben Gemma egyre hangosabban kiabált.
– Mondd meg neki, hogy ezt nem teheti velünk! A gyerekek sírnak!
Megszorult a szívem.
Az unokáimra gondoltam.
De aztán eszembe jutott a szemetesből kivett szobabeosztás.
A nevem nem szerepelt rajta.
Már hetekkel korábban úgy tervezték, hogy otthon hagynak.
– Lucas – mondtam halkan –, ki készítette a szobabeosztást?
A fiam elhallgatott.
– Miről beszélsz?
– Arról a papírról, amelyet ma reggel találtam a konyhai szemetesben.
Hosszú csend következett.
Aztán Lucas idegesen megszólalt.
– Anya, kérlek, ne most beszéljünk erről!
– Miért nem szerepelt rajta a nevem?
Nem válaszolt.
– Lucas, tudtad, hogy nélkülem akartok elmenni?
A fiam nagyot sóhajtott.
– Gemma szerint túl fárasztó lenne neked az út.
Egy pillanatra lehunytam a szemem.
– És te mit gondoltál?
– Anya, én csak azt akartam, hogy mindenki jól érezze magát.
– Mindenki?
A hangom megremegett.
– Mindenki, kivéve engem?
Lucas elhallgatott.
A háttérben Gemma hangja hallatszott.
– Add ide a telefont!
A következő pillanatban már ő beszélt.
– Margaret, ez gyerekes viselkedés! Egy felnőtt nő nem büntetheti így a családját!
Lassan hátradőltem a fotelben.
– Gemma, te azt mondtad reggel, hogy jobb lesz nekem otthon.
– Igen, de…
– Azt is mondtad, hogy pihenjek.
– Margaret!
– Pontosan ezt teszem.
A menyem szinte sikoltott.
– DE MI LESZ VELÜNK?!
Nyugodtan válaszoltam.
– Ezt nektek kell megoldanotok.
Aztán letettem.
Néhány perccel később újabb hívás érkezett.
Ezúttal Patricia Bennett, Gemma édesanyja keresett.
Felvettem.
– Margaret! Ezt azonnal rendezned kell!
– Jó napot, Patricia.
– Itt állunk a hidegben! Haroldnak fáj a háta, a gyerekek éhesek, és az egész ünnep tönkrement!
– Sajnálom, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe kerültetek.
– Akkor fizess nekünk egy másik szállodát!
