A legközelebbi szabad hely több mint egyórányi autóútra volt.
Ráadásul sokkal egyszerűbb körülményeket kínált.
Gemma természetesen nem akart oda menni.
– Én nem fogok egy lepukkant motelben karácsonyozni!
A húga, Natalie ekkor először szólalt meg dühösen.
– Gemma, te mondtad, hogy Margaretnek jobb lesz otthon! Te szervezted ezt az egészet!
Gemma felháborodott.
– Nehogy már engem hibáztass!
Natalie férje, Michael, keserűen felnevetett.
– Pedig valakinek vállalnia kellene a felelősséget. Margaret fizette az egészet, és még csak el sem hoztuk!
Patricia közbeszólt.
– Az idős asszony túlreagálta!
Michael az anyósára nézett.
– Patricia, ha valaki kifizetné a te karácsonyi utazásodat, aztán titokban elmenne nélküled, te mit csinálnál?
A nő elhallgatott.
Lucas ekkor végre megszólalt.
– Elég.
Mindenki felé fordult.
A fiam arca sápadt volt.
– Michaelnek igaza van.
Gemma hitetlenkedve nézett rá.
– Tessék?!
– Anyának igaza volt.
– Lucas, ezt nem gondolhatod komolyan!
A fiam a földet nézte.
– Tudtam, hogy nem akarjátok elhozni. És nem tettem ellene semmit.
Gemma dühösen felcsattant.
– Mert megegyeztünk, hogy nélküle nyugodtabb lesz!
Lucas halkan válaszolt.
– De ő fizette a nyaralást.
– És akkor mi van?! Hiszen van pénze!
Michael felnevetett.
– Hát ez gyönyörű. Tehát Margaret pénze kell, de Margaret nem.
A vita egyre hangosabb lett.
A gyerekek sírni kezdtek.
Végül Lucas lefoglalt két egyszerű motelszobát, saját bankkártyájával.
A család egy része kénytelen volt visszafordulni.
Patricia és Harold egész úton panaszkodtak.
Gemma pedig Lucasra haragudott.
A karácsonyi álomnyaralásukból egy hosszú, kimerítő utazás és egy kellemetlen családi veszekedés lett.
De ez még csak a kezdet volt.
December huszonhatodikán Lucas és Gemma hazatértek.
Én éppen a konyhában ültem Evelynnel, amikor meghallottam, hogy megállnak az autók a ház előtt.
A következő pillanatban kivágódott az ajtó.
Gemma dühösen lépett be.
– MARGARET!
Evelyn lassan letette a csészéjét.
– Jó napot, Gemma.
A menyem egy pillanatra megtorpant.
– Maga mit keres itt?
– Vendégségben vagyok – felelte Evelyn. – Tudod, olyan helyzetben, amikor valakit tényleg meghívnak.
Majdnem elnevettem magam.
Gemma arca vörös lett.
– Margaret, beszélnünk kell!
Nyugodtan bólintottam.
– Természetesen.
Lucas belépett mögötte.
A két gyerek fáradtan kapaszkodott a kezébe.
Amikor Sophie meglátott, azonnal felém rohant.
– Nagyi!
Széttártam a karomat.
– Gyere ide, kicsim!
Sophie szorosan átölelt.
– Hiányoztál!
A szemem megtelt könnyel.
– Te is nekem.
Noah is odalépett.
– Nagyi, miért nem jöttél velünk?
Ránéztem Lucasra.
A fiam lesütötte a szemét.
Mielőtt válaszolhattam volna, Gemma közbevágott.
– Mert a nagyi úgy döntött, hogy tönkreteszi a karácsonyunkat!
Evelyn ekkor felállt.
– Gemma, azt hiszem, ideje lenne óvatosabban fogalmaznod a gyerekek előtt.
A menyem ingerülten ránézett.
– Ez családi ügy!
Evelyn nyugodtan válaszolt.
– Akkor talán viselkedj úgy, mint aki tudja, mit jelent a család.
Azzal megfogta a kabátját.
Indulás előtt megszorította a kezemet.
– Margaret, ne felejtsd el, amit megbeszéltünk.
Bólintottam.
Amikor elment, Lucas a konyhaasztalhoz ült.
Gemma állva maradt.
– Margaret, vissza kell fizetned nekünk a motel költségeit!
Egy pillanatig azt hittem, rosszul hallok.
– Tessék?
– Több mint nyolcszáz dollárt fizettünk a szállásért! Nem beszélve az üzemanyagról!
Nyugodtan válaszoltam.
– Gemma, ti döntöttetek úgy, hogy nélkülem mentek el.
– Ez nem jogosít fel arra, hogy tönkretedd a terveinket!
– De arra sem jogosít fel benneteket, hogy az én pénzemből nyaraljatok nélkülem.
A menyem felnevetett.
– Úgy beszélsz, mintha a pénzed fontosabb lenne a családnál!
Lassan felálltam.
– Nem, Gemma. Éppen ellenkezőleg. Ti mutattátok meg, hogy számotokra a pénzem fontosabb, mint én.
Lucas ekkor megszólalt.
– Gemma, elég.
A menyem döbbenten fordult felé.
– Mi van?!
– Anya igazat mond.
A szoba elcsendesedett.
Lucas felém nézett.
– Anya, sajnálom.
A hangja megremegett.
– Tudtam, hogy Gemma nem akar elhozni. És hagytam.
Éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe.
– Miért, fiam?
Lucas hosszú ideig hallgatott.
Aztán halkan megszólalt.
– Mert könnyebb volt nem ellenkezni.
A szívem összeszorult.
– És szerinted nekem könnyű volt négy évig mindenki kívánságának megfelelni?
