Renata a beszélgetés miatt visszament a földszintre.

– Van még több is.

Mauricio elsápadt.

Olvasott egy másik üzenetet.

Először nem hangosan.

Megmutatta nekem.

A Vale anyagilag nagyon függ tőlem.

Ezért nem megy el.

Ezúttal én nevettem.

Nem tudtam megállni.

– Függök tőled?

Megnyitottam az üzleti alkalmazásomat.

—Az Ortega Vízvezeték-szerelő tavaly többet számlázott, mint amennyi a fizetésed.

Oscar lehajtotta a fejét, és próbált elfojtani egy mosolyt.

Mauricio gyűlölködve nézett rám.

Végre megjelent benne az a rész, amit hónapok óta figyeltem.

Nem szégyellem, hogy megbántottam magam.

Düh, mert már nem ő irányította a történelmet.

– Tudod mit? – mondta.

Ez pontosan mutatja, hogy milyen vagy.

Napok óta tervezed, hogy megalázol.

-Nem.

Elővettem egy kulcsot a zsebemből.

A lakás kulcsa.

– Napok óta tervezem az indulást.

Az arckifejezése megváltozott.

-Hogy?

A kulcsot a bejáratnál lévő konzolon hagytam.

– A fontos ruháim már elmentek.

Az okmányaim is.

A személyes pénzem külön van, és az e havi kiadások rám eső részét fedezem.

– Nem mehetsz csak úgy el.

-Ha tudok.

– Ez a te részleged is.

– Egyelőre jogilag még szerződés alatt állok.

Hétfőn beszélek a főbérlővel, hogy hivatalossá tegyem a távozásomat.

Ha beleegyezik, hogy továbbra is egyedüli bérlőként maradhatsz, aláírjuk a megállapodást.

Egyéb esetben a szerződésben foglaltak szerint rendezzük a problémát.

Mauricio pislogott.

Azt hiszem, könnyekre számított.

Nincs információ.

– Rendben, kérem.

Ez volt az első alkalom, hogy ezt a hangnemet használta.

– Holnap beszélhetünk.

-Nem.

– Ne dobj fel egy házasságot félreértés miatt.

Renata hitetlenkedve nézett rá.

– Félreértés?

– Fogd be a szád, Renáta!

Hátralépett.

Közbeléptem.

– Ne beszélj így vele.

Mauricio rám meredt.

– Most te véded őt?

– Nem kell megvédenem őt.

Csak világossá kell tennem, hogy nem ő a probléma.

Renáta mély levegőt vett.

– Valeria, esküszöm, hogy nem tudtam.

-Hiszek neked.

Mauricio széttárta a karját.

-Természetesen!

Most ti a legjobb barátok vagytok, én pedig a szörnyeteg.

– Nem vagyunk barátok – válaszoltam.

Két ember vagyunk, akiknek ugyanazon hazugság különböző változatait mondtad el.

Jimena a nappaliból szólalt meg.

– Mauricio, azt is mondtad az irodában, hogy Valeria megszállottan rajongott érted, és hogy valószínűleg külön fogtok válni.

Megfordult.

– Jimena, maradj ki ebből.

– Akkor vontál be ebbe a témába, amikor a munkahelyeden a házasságodról beszéltél.

Gerardo felemelte a kezét.

– Ez nem irodai beszélgetés.

Nem fogok itt munkaügyi kérdésekről beszélni.

Óvatos volt.

De Mauricio arcán látszott, hogy megértett valamit.

Történeteik már nem voltak elszigeteltek.

Mindenki összehasonlíthatta őket.

Renata eltette a mobiltelefonját.

– Én elmegyek.

Mauricio közeledett.

Renáta, várj!

Meg tudjuk ezt oldani.

Úgy nézett rá, mintha nem ismerte volna fel.

– Elvittél, hogy bútorokat válasszak abba a lakásba, ahová még mindig a feleségedet tervezted vinni.

– Nem így volt.

– Mutattál nekem képeket erről a szobáról.

Újabb szúrást éreztem.

Mauricio azt mondta, hogy azért fényképez, mert meg akarja mutatni a lakást az anyjának.

Renáta folytatta:

– Azt mondtad, hogy alig lakik már itt.

Paulina lassan kifújta a levegőt.

Egy újabb hazugság magyarázata.

Emlékeztem azokra az időkre, amikor Mauricio megkért, hogy ne hagyjam a csizmámat a bejáratnál, amikor fényképezett.

„Rosszul néz ki” – mondta.

Most már tudtam, miért.

Nem akartam, hogy túl sok bizonyíték kerüljön elő.

– Azt is mondtad – folytatta Renata –, hogy a bulin az új színpadodat mutatják be.

Körülnézett.

– Azt hittem, egy különélő férfi lakásába jövök.

Senki sem válaszolt.

Mauricio a bárpultnak támaszkodott.

– Hibákat követtem el.

– Nem – mondtam –.

A hiba rossz üzenet küldése.

Két kapcsolatot építettél fel a valóság különböző verzióit használva.

– És eszedbe sem jutott, hogy megkérdezd, mielőtt bemutattad ezt a műsort?

Ez a kérdés nagyon fájt.