Idegesen felnevetett.

– Hozzám fogsz feleségül jönni?

Kamilla hosszan nézte.

– Igen. És azt akarom, hogy a szüleim itt legyenek.

– Együtt hívjuk meg őket.

Nyáron házasodtak össze. Az apja fáradtan érkezett meg az úttól, de el tudta kísérni. Az anyja a kezébe fogta az arcát, mielőtt átölelte.

Diego vitte a gyűrűket. Most a ranchon tanulta a mesterséget, fizetést kapott, és néhány délutánt Don Eusebioval való tanulásnak szentelt.

Doña Basilia elkészítette az ételt, és nagy erőfeszítések árán nyugtázta, hogy Camila tésztája megjavult.

A fiatal nő megtartotta a műhelyét. Ősszel segítséget fogadott, és megtanította egy helyi lánynak a recepteket, amiket az édesanyjától tanult.

Silvestre újra írni kezdett a húgának. Hosszú választ kapott, amit leült és elolvasott, majd hagyta, hogy Camila befejezze a munkáját, mielőtt elmondta volna neki.

A következő szenteste meg kellett hosszabbítaniuk az asztalt.

Munkások, szomszédok, rokonok és gyerekek vitatkoztak az utolsó zsemlén. Camila apja a tűz mellett pihent. Doña Adela és Doña Basilia nem tudtak megegyezni a szószban.

Egy üres szék állt az ablak közelében.

Camila letett egy tányért és egy csészét. Silvestre lámpát gyújtott az ablakpárkányon.

– Ha esetleg valaki arra járna – mondta.

Vacsora közben kopogtak az ajtón.

Öszvérhajcsár volt, akinek a lova elvesztette a patkóját a kapu közelében. Mielőtt belépett volna, mentegetőzni kezdett.

Camila a vállán lévő hóra nézett, és félreállt.

– Először is, melegíts be.

Diego elment egy újabb takaróért. Doña Basilia felszolgált egy tányért. Don Eusebio túl hangosan kérdezte a nevét, mire a gyerekek nevettek.

A férfi az utolsó széket foglalta el.

Diego odahozta neki a kenyeret anélkül, hogy megkérdezte volna, meddig tervez maradni. Aztán visszatért a Juliánnal folytatott beszélgetéséhez, biztos benne, hogy az ő helye még mindig ott lesz. Camila a konyhából figyelte őket, és abbahagyta a még elmosogatni való edények számolását. Azon az estén örült, hogy ilyen sok volt.

Silvestre odalépett a feleségéhez, miközben az újabb szelet tortát vágott.

– Holnap másik széket kell keresnünk.

Camila egy pillanatra a vállára hajtotta a fejét.

– Van időnk.