És az öreg ranchgazda, szerinte, még mindig nem tehetett semmit.
Délután két órakor Arturo belépett a Grupo Capital del Norte igazgatótanácsába.
Sötétkék öltönyt és egy olyan órát viselt, ami sok háznál többe került.
Renata, Diego Robles és Javier Valdés kísérte el.
Az asztalon mappák hevertek a hadművelet végleges feltételeivel.
Iván személyesen fogadta őket.
– Montes úr, mielőtt folytatnánk, meg kell várnunk a csoport elnökét.
Artúr elmosolyodott.
– Természetesen. Megtiszteltetés lesz találkozni önnel.
Renata megigazította a haját az ablakban tükröződő kép előtt.
Diego idegesen rápillantott a telefonjára.
Javier átnézte a dokumentumokat.
Öt perc telt el.
Aztán kinyíltak az ajtók.
Régi csizmáimban, flanelingben és ugyanazzal a kalappal a fejemben léptem be, amit Arturo megvetett.
A mosolya eltűnt.
– Mi a fenét keres itt ez az ember?
Renáta azonnal felkelt.
– Apósom! Egészen Guadalajaráig követtél minket?
Arturo ököllel az asztalra csapott.
– Biztonsági őrök! Vigyék innen ezt az öregembert!
Senki sem mozdult.
Iván odajött hozzám, és kézfogással üdvözölt.
– Jó napot kívánok, Sergio úr. Minden készen áll.
Arturo egyikről a másikra nézett.
-Ez mit jelent?
Iván teljes nyugalommal beszélt.
– Engedjék meg, hogy bemutassam Sergio Leal urat, a csoportunk fő részvényesét, döntő szavazati joggal és igazgatótanácsának elnökét.
A csend lenyűgöző volt.
Renáta kinyitotta a száját.
Diego elejtette a tollát.
Arturo mozdulatlan maradt, mintha valaki lekapcsolta volna az összes villanyt a szobában.
Odamentem a fő székhez.
Levettem a kalapom.
– Jó reggelt, Arturo!
Megragadta egy szék támláját.
– Nem… Ennek viccnek kell lennie.
– Tegnap azt mondtad, hogy az életem értéktelen a te világodban. Ma majd kiderül, mennyit ér valójában a tiéd.
Leültem és kinyitottam egy mappát.
– Mielőtt aláírnám, lenne néhány kérdésem.
Arturo megpróbálta visszanyerni az önuralmát.
– Figyelj, Sergio, ha Alejandróról van szó, akkor négyszemközt megegyezhetünk.
– A fiam nem áru.
Odacsúsztattam neki az első jelentést.
– Magyarázza el nekem, miért vannak a cégének négymilliárd pesós rejtett kötelezettségei és veszteségei.
Az arca színe megváltozott.
– Ez bizalmas információ.
—Azok az információk, amelyeket köteles voltál a vevővel közölni.
Megnyitottam egy másik dokumentumot.
– Itt vannak olyan raktárak, amik nem is léteznek. Itt vannak a fiktív szállítmányokkal fedezett kölcsönök. És itt vannak az átutalások Diegóhoz köthető cégeknek.
A pénzügyi igazgató izzadni kezdett.
– Ezeknek a műveleteknek van számviteli magyarázatuk.
– Tökéletes. Lehetőséged lesz elmagyarázni a hatóságoknak.
Arturora néztem.
– A céged három éve süllyedt. Megpróbáltad eladni nekünk, hogy milliárdokat szerezz be, mielőtt lelepleztük a csalást.
Öklével az asztalra csapott.
– Ezt nem tudod bizonyítani!
—Már átadtuk a hatóságoknak a műveletek dokumentációját és nyomonkövethetőségét.
Aztán Renatához fordultam.
– De van valami még ennél is szégyenletesebb.
Összekulcsolta a kezét.
– Nem tudom, miről beszélsz.
Odatettem elé a Diegóval folytatott levelezésének másolatát.
– Magyarázd el ezt nekem.
Renata elolvasta az első oldalt.
Elsápadt.
Aztán továbblépett a másodikra.
Remegtek az ujjai.
– Honnan szerezted ezeket az üzeneteket?
– Ezek a nyomozás során megőrzött vállalati iratok részét képezték. Vannak aláírt dokumentumok és feljegyzések is, amelyek alátámasztják a terveket.
Arturo kitépte az egyik lepedőt a kezéből.
Olvasni kezdett.
Arckifejezése zavartságból rémületbe váltott.
– Renata… Te csináltad ezt?
Nem válaszolt.
– Kapcsolatban vagy Diegoval?
Diego felkelt.
– Montes úr, el tudom magyarázni…
-Csendben maradj!
Arturo folytatta az olvasást.
Aztán megtalálta az üzenetet a hatszázmillióról és a Svájcba való szökésről.
Remegni kezdett az ajka.
– Azt is tervezték, hogy rám hagyják az összes adósságot.
Renáta sírni kezdett.
– Apa, én…
– Te tervezted ezt az egészet!
Mereven bámultam.
–Alejandróval azért találkoztál, mert szükséged volt valakire, akit hibáztathatsz. Hozzáházasodtál, hogy közelebb kerüljön a cég pénzügyeihez. Kihasználtad a bizalmát, és rávetted, hogy olyan meghatalmazásokat írjon alá, amelyekbe tudatosan soha nem egyezett volna bele.
